Süveges István
Jászok éneke:
Ünnepre ébredt jászok õsi népe,
Távolból fölzeng hõs Vezérünk kürtje.
Szûz Anyánk által köszönjük az Égnek:
Drága hitünket.
Õseink egykor messze földrõl jöttek,
Árpád vérével szerzõdést kötöttek,
Szent István Jobbja vezérelte õket,
Hittek, s reméltek.
Rettegett tõlük, s elbújt Párizs népe,
Gall kakas tolla sárral lett vegyítve.
Várkapuk bánták Botond buzogányát,
S Õseink kardját.
Szent Koronának lettünk katonái,
László királynak hûséges szolgái,
Kámzsás barátok kereszteltek minket,
Adván hitünket.
Véreink késõbb mezõn pásztorkodtak,
Vendel szavára hitükben jobbultak.
Redemptioban szabadságot vettek,
Éltek, s reméltek.
Zengj Lehel kürtje, Konrád füle csengjen!
Hittel küzd, s remél a jász-magyar ember!
Szálljon Õsökhöz, kürt hangja az Égbe,
Istent dícsérve!
Fogadd ó Isten, fogadd életünket,
Hálával adjuk neked a szívünket.
Égi Anyánknak megfogjuk palástját,
Így kérünk áldást.
Szent vagy Úristen, jász népünk reménye,
Hozsánna zengjen földön és az Égbe'!
Szent, szent az Isten,
S neve legyen áldott, örökkön áldott!
Jó Szûz Anyánkkal és Vendel apáttal,
Ezt zengjük együtt jászok szent hadával:
Szent, szent az Isten,
S neve legyen áldott, örökkön áldott!
Istenhez hála szálljon föl az Égbe,
Ki õrizõnk volt vándorlásink közbe.
Kérjük vigyázzon ezentúl is minket,
Jelent, s jövõnket.
Áldd meg ó Isten, áldd meg életünket,
Anyja méhében a jász-piciny embert.
Áldd a jószágot, s minden mezõinket,
Áldd hû jász néped!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése